1.0Menekülj!https://menekulj.cafeblog.huTúlélőhttps://menekulj.cafeblog.hu/author/tulelo/<p>Egy csütörtök éjjel - október elején - rámírt a kereszttesóm.</p> <p>Milyen jó, hogy van messenger, mi?</p> <p><strong>Na, műtik már apádat?</strong></p> <p>MIVANBAZDMEG?</p> <p>Mesélj, mit tudsz?</p> <p>Sok-sok éve Frankfurt mellett élő kereszttesóm írni kezdett. (Kapcsolatunk nem sok van, de a keresztszülőség - mondhatni - apáról fiúra, azaz anyáról lányára szállt. Az ő szülei nekem keresztszülők, és viszont. Ő lett a nagylányom keresztanyja, míg én az ő fiáé. És aztán itt meg is szakad...)</p> <p>Hogy az apja, a keresztapám mondta neki, hogy beszéltek, és apám mondta neki, hogy most megy műtétre.</p> <p>MIVANBAZDMEG?</p> <p>Akkor te többet tudsz mint én.</p> <p>És szót szót követett, nem igazán akarta érteni, hogy <a href="https://menekulj.cafeblog.hu/2020/07/22/persze-hogy-szolok/" target="_blank" rel="noopener">megígértettem</a>...</p> <p>Másnap nekiálltam kapcsolatot keresni a pécsi klinikához, ugyan kit kéne felhívni.</p> <p>Vettem a bátorságot, és - egy életem, egy halálom - megcsörgettem az igazgatási irodát - jobb ötletem nem volt. :)</p> <p>A hölgy méltatlankodott, hogy ez az igazgatás titkársága, de aztán sírva emondtam neki, hogy nem tudok semmit, csak hogy talán megműtötték az éjjel. És kérem, adjon legyen szíves felvilágosítást.</p> <p>Persze ő jogszerűen: Csak nem gondolja, hogy személyes adatokat adok ki bemondásra?</p> <p>Mondtam tovább, <a href="https://menekulj.cafeblog.hu/2020/07/22/persze-hogy-szolok/" target="_blank" rel="noopener">amit megbeszéltünk apámmal</a>. Hogy talán ott vagyok a borítékon...</p> <p>Nem, nem szerepelt a nevem az adatlapján...</p> <p>Viszont megtudtam végül, hosszas adategyeztetés után, hogy igen, túl van rajta, most vitték ki osztályra. Odacsörögnek.</p> [caption id="attachment_56" align="aligncenter" width="600"]<img class="size-large wp-image-56" src="https://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/surgery-1822458_1280-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /> Na, műtik már apádat?[/caption] <p> </p> <p>Nővérke vette fel, most nem tudja adni, sokan vannak még körülötte.</p> <p>Este apám ennek következtében küldött egy üzit: aludtam, most keltem. Vagy valami ilyesmit.</p> <p>Másnap összefutottam a munkahelyemen egy pécsi kollégával. Jelnek tekintettem, mennem kéne. Kollégával vonatoztam másnap.</p> <p>Nagyjából reggel 8-tól éjfélig tartott a kirándulás, míg otthonról újra hazaértem. Ebbe másfél óra kórházlátogatás fért bele.</p> <p>Szerencsére a kolléga kocsija ott állt az állomáson, így ő vitt a klinikáig, és értem is jött, hogy ne késsem le a vonatot. </p> <p>Apám arra ébredt, hogy bejött egy ápolónő a gyógyszereiket osztani.</p> <p>A másfél órában annyit bírt kérdezni, hogy van-e valakim, és hogy hol lakom. A lányokról semmit.</p> <p>Ellenben újra végighallgathattam, hogyan zajlott le J. betegsége, hogyan hordta orvoshoz, ki mit intézett, kit mire bérelt fel, hogy a temetkezési hivatalban is minden el van rendezve, kifizetett mindent, ha nem menne haza...</p> <p>És elmesélte azt is, könyörtelenül, hogy a nyáron voltak exanyósomnál, mert J. el akart köszönni.</p> <p>MIVANBAZDMEG?</p> <p>Az unokáit apám csak akkor látta, ha mi mentünk, cirka 15 éve felénk se néztek. Anyóssal meg rendszeresen telefonoztak - mint az utóbb megtudtuk. És elmennek, bazdmeg, elmennek. Oda elmennek elköszönni.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ</p> <p>Lefagytam, nem jutottam szóhoz.</p> <p>Szót szót követett, gőzöm sincs, hogy jutott el odáig, hogy kijött belőle egy másik kedvenc mondatom:</p> <h2>Kitaníttattalak</h2> <p>Na, itt fagytam le igazán.Egy pillanatra köpni nyelni nem tudtam, kerestem a szavakat.</p> <p>Én...</p> <p>Tudom, te ezt mindig köszönni fogod.</p> <p>TEJÓÓÓÓISTEEEN!!!</p> <p><strong>Valami olyasmit akartam mondani, hogy sosem hoztam rá szégyent, sőt</strong>. De mire ezt megfogalmaztam volna, mondta ő. A magáét.</p> <p>Itt borult rám a jótékony fátyol, amin keresztül kívülről láttam magam, és a frissen szívműtött apámat, aki úgy ül az ágyon, mint akivel misem történt volna, amint megjelent az öcsém, aki annyit bírt csak kérdezni, hogy mivel jöttem... Láttam magam kívülről, amint befejezzük a beszélgetést, ahogy megcsörgetem a kollégát, és szinte öntudatlan kisétálok a kórteremből.</p> <p>Valami olyasmit bírtam még mondani - hiszen most is megígértettem vele, hogy szól, ha kikerül, ha levitték a szanatóriumba, ha onnan haza megy, ha már van temetési időpont...- , hogy minden attól függ, hogy milyen gondolatokkal ébred holnap...</p> <p> </p>richhttps://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/surgery-1822458_1280-150x150.jpg150150