1.0Menekülj!https://menekulj.cafeblog.huTúlélőhttps://menekulj.cafeblog.hu/author/tulelo/<p>Majdnem elfelejtettem ezt az esti programot.</p> <p>Ma segítséget kértem, és kaptam, kapok.</p> <p>Ennek eredménye, hogy sok tennivalóm is akadt, így tényleg majdnem elfelejtettem, hogy ma megírjam a sztori első részét. <a href="https://menekulj.cafeblog.hu/2020/07/21/apad-adott-penzt/" target="_blank" rel="noopener">Itt utaltam rá, hogy elmesélem</a>, mi történt nagyjából az elmúlt fél évben apám és köztem. </p> <h1>Persze, hogy szólok</h1> <p>- ígérte meg többedjére telefonbeszélgetésünk alatt. Mert megígértettem vele.</p> <p>Nagyjából 2 órán át mesélte, hogyan zajlott le élettársa betegsége, hogyan hordta orvoshoz, ki mit intézett a ház körül, ezért kinek fizetett, és kik voltak azok, akik nagyon bunkó módon viselkedtek, amikor látogatóba jöttek.</p> <p>Nem, még nem lesz temetés, vagyis hát urnás búcsúztatás, mert várja a behívóját szívműtétre. </p> <p>Na, ha már így beszélgetünk, meg mert J. már nincs, akkor talán a kórházban a papírjaira ráíratná a nevem, mint közvetlen hozzátartozóét, öcsém mellé. </p> <p>Persze, egyértelmű.</p> <p>És én újra megígértettem vele. Hogy szól. A műtét időpontjáról. Meg a temetéséről is.</p> <p>És ő nagyon megígérte, mielőtt elköszönt.</p> <p>Szeptember volt.</p> <p>Két nappal előtte az akkor vidéken tartozkodó exem küldött egy üzenetet:</p> <p>"Anyu most hívott, hogy apukád hívta, meghalt J."</p> <p>MIVANBAZDMEG? - üvöltötte egyből egy hang a fejemben.</p> <p>Miért nem engem hív? Miért nem nekünk telefonál? - tettem fel a kérdést exnek. Hát ezt ő honnan tudja? - jött a logikus válasz.</p> <p>Emlékszem, ő is hazaért este a közös házba. Én a kedvenc fotelemben ültem, és sírtam. </p> <p>Majdnem pont így. A barna fotelban, a kedvenc bögrémmel, benne a kedvenc kávémmal. </p> [caption id="attachment_49" align="aligncenter" width="600"]<img class="size-large wp-image-49" src="https://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/woman-828886_1280-600x364.jpg" alt="" width="600" height="364" /> Miért nem nekem szólt? Miért nem szólt nekem?[/caption] <p> </p> <p>Nem, nem J. miatt. Sosem álltunk közel egymáshoz, hivatalosan a betegségéről sem tudtam (újabb epizód, na jó, akkor 3+1 rész lesz) .</p> <p>Hanem mert annyit sem értem, érdemeltem, hogy nekem szóljon. Ez fájt a legjobban.</p> <p>Másnap du. felhívtam. Először részvétem fejeztem ki, de már a második mondatban a kérdést szegeztem neki: Miért nem engem hívtál? Miért nem nekem szóltál?</p> <p>Hebegés: Hát mert nem akartalak terhelni vele.</p> <p>(Aha, én meg hülye vagyok.)</p> <p>De most ügyeket intézek, majd hívlak. - zárta le gyorsan.</p> <p>Másnap este hívott. Ld. fenntebb.</p> <p>És én attól fogva vártam, csak vártam, hogy hív, mikor megy Pécsre a klinikára.</p> <h2>És hogy mit üzent ezzel a viselkedéssel megint? </h2> <p>Csakhogy legyen benne tanulság is :)</p> <p>Megerősítette ismét azt, hogy még arra sem vagyok érdemes, annyit sem érdemlek, hogy nekem mondja el a legnagyobb fájdalmát. Az elsőszülőttnek. A lányának. Akire - állítólag - marha büszke, sírva mesél rólam, rólunk másoknak. Ja, persze.</p> <p>Erre született az első próbálkozásom haiku ügyben.</p> <p>Hazug könnyei</p> <p>üvegszilánkok hada</p> <p>mezítláb járok</p> <p> </p> <p>Ha ez még nem lenne elég:</p> <p>Egyszer valamire azt mondta, konkrétan nekem címezve, megjegyzést téve: "Mindenkinek érdeme szerint."</p> <p>És akkor most megint feljön:</p> <p>BASZÓDJ MEG!</p> <p> </p> <p>Vége az első résznek.</p> <p>Folytatása következik.</p>rich