1.0Menekülj!https://menekulj.cafeblog.huTúlélőhttps://menekulj.cafeblog.hu/author/tulelo/<p>Nárcisztikus párkapcsolatomról, párkapcsolataimról akartam eredetileg írni, de az elmúlt félév történései felelevenítettek sok fájó emléket, a gyerekkoromból. Végülis - mint azt ma már jól tudjuk - párválasztásunkat a korai minták határozzák meg.</p> <p>Legalább jól kiírom magamból.</p> <h1>Apád adott pénzt ?</h1> <p>- ezzel a kérdéssel maradunk a "tőlem mindent elvettek" vonalnál.</p> <p>Emlékszel a címerezős sztorira? Hogy <a href="https://menekulj.cafeblog.hu/2020/07/20/mas-gyereknek-adnak-tolem-elvettek/" target="_blank" rel="noopener">anyu minden évben eltette a keresetemet?</a></p> <p>Milyen dühös voltam érte! Milyen tehetetlenül dühös! De szólni nem mertem. </p> <p>Megemlítettem <a href="https://menekulj.cafeblog.hu/2020/07/20/mas-gyereknek-adnak-tolem-elvettek/" target="_blank" rel="noopener">ebben a posztban</a> azt is, hogy kollégista voltam.</p> <p>Vasárnap délutánonként - érdekes, hogy csak sötét este ugrik be, biztos a "héthúszassal" jártam... - anyu megpakolt valamennyi kajával (nem is emlékszem, hogy volt hűtő a koliban), a tiszta ruhák mellé. Kikísért a megállóba.</p> <p>Több alkalommal előfordult, hogy megkérdezte, adott-e apám pénzt.</p> <p><img class="size-large wp-image-41 aligncenter" src="https://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/euro-427531_1280-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /></p> <p>Néha előfordult, hogy 200Ft-nál többet adott.</p> <p>És akkor én nem voltam képes letagadni, és adtam belőle.</p> <p>Volt idő, amikor anyu nem dolgozott, hanem háztartásbeli volt, illetve apám vállalkozása révén ún, segítő családtag.</p> <p>Ennek is megvolt amúgy az oka.</p> <p>Szóval, anyu nem mindig rendelkezett saját keresettel.</p> <p>S hiába éltünk falun, hiába  volt mindig disznóhús (hízlaltunk a Bácshúsnak szerződéssel), baromfi, konyhakert, azért egyéb alapanyagokért csak el kellett menni a boltba. Saját bevétel híján pedig kérnie kellett... De ez megint egy másik történet.</p> <p>Sosem volt annyi zsebpénzem, hogy megtanulhattam volna gazdálkodni vele.</p> <p>Ezt  - az egyébként az önálló felnőtt létre felkészítő momentumot - valahogy nem tartották fontosnak. Vagy nem tudom...</p> <p>Ma már tudom, hogy <strong>minden pénzügyi húzásukkal az értéktelenség, érdemtelenség magját plántálták belém.</strong></p> <h3>Még mielőtt ennek a viselkedésnek  a pszichológiai oldaláról tudást szereztem volna,</h3> <p>már valahogy bennem volt, hogy a sikertelenségeim oka ez a fajta neveltetés is lehet,</p> <p>így a netes pályafutásom elején (még valamikor 2008-09-ben) majdnem megszületett egy olyan anyag,  ami arról szólt volna szülőknek,</p> <p>hogy hogyan neveljék úgy a gyereküket, hogy soha ne szenvedjenek semmiben hiányt.</p> <p>Aztán végül nem készült el.</p> <p>Mert odáig mindig eljutottam, hogy támadt egy ötletem, létrehozom az oldalt, és akkor jött egy blokk...Nem voltam képes továbblépni. Online ismerőseim a megmondhatói, mennyi minden volt az évek során a tarsolyomban:)</p> <p>Na jó, azért volt olyan projektem, amivel kerestem valamennyit, de korántsem annyit, mint lehetett volna. </p> <p>És - hogy teljesen őszinte legyek -, a blogot most pont azért éreztem fontosnak elkezdeni, mert előjöttek bizonyos paradigmák,vagyis inkább ítéletek apám részéről, amelyek most pont ilyen gátakat emeltek bennem...</p> <p>És ez az állapot - bármennyire is képeztem magam az utóbbi időben és vannak módszereim - elég sokáig tartott a legutóbb is. Most is érzem, hogy rendesen padlóra küldött. Olyannyira, hogy szakember segítségét fogom igénybe venni. Mert most muszáj. <strong>Nem elég a saját megküzdési stratégiám</strong>, és nem akarok megint hónapokat veszíteni emiatt.</p> <p>El fogom mesélni. A következő 3 blogban. </p> <p>Tényleg nagyon szarul voltam kb 3 hete, és vagyok még most is.</p> <p>Tényleg majdnem feladtam.</p> <p>Igen, megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek. (Volt máskor is ilyen gondolatom a keserves évek alatt, csak nem ennyire elszántan...)</p> <p>De szerencsére eszembe jutott, hogy nem is olyan régen megfogalmazódott bennem, hogy a JóIstennek szüksége van rám, küldetéssel jöttem e Földre, és egyedi vagyok, megismételhetetlen, aki még sok örömet, inspirációt és motivációt adhat...</p> <p>Amikor úgy érzem, hogy senki sem szeret, hogy senkim nincs, hogy totál magányos vagyok, akkor csak arra kell gondolnom, hogy Ő úgy szeret, ahogy vagyok, és mindig mellettem van, lesz. Amikor pedig segítségre van szükségem, csak kérnem kell.</p>richhttps://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/euro-427531_1280-150x150.jpg150150