1.0Menekülj!https://menekulj.cafeblog.huTúlélőhttps://menekulj.cafeblog.hu/author/tulelo/<h1>Hová lett az a mindig mosolygós lány, akit megismertünk?</h1> <p>- tette fel egyszer a kérdést Dédi. Exem anyai nagymamája. Egy egyszerű falusi asszony, kb 80 évesen.</p> <p><strong>Kerettörténet on:</strong></p> <p>Nekem nem voltak nagyszüleim. Vagyis hát voltak, de nem a közelemben, illetve elég zűrös az egész. </p> <p>Anyai nagyapám és nagyanyám elég régen elváltak, az idejét nem tudom, de szerintem még születésem előtt. Nagyapámat nagyjából 5-ször, ha láttam.</p> <p>Nagyanyám párra lelt, és eleinte a szomszéd faluban, majd a közeli kisváros határában egy klassz tanyán élt, élettársával. Nem volt olyan értelemben mamám, mint ahogy azt én a faluban a pajtásaim körében láttam, és amire mindig vágytam. Talán egy alkalommal töltöttem nála pár napot nyaralás címszóval, de már akkor gimis voltam. Ugyanakkor két-három hetente rokonlátogatást tartottunk, akkor hozzájuk is betérve, együtt ebédelve.</p> <p>Anyu  sosem beszélt róla, és nekem nem tűnt fel akkoriban, hogy ne lenne jó a kapcsolatuk. De így utólag már érzékelem.</p> <p>Apai nagyapám, papám 3 éves koromban halt meg. Előttem van ma is, ahogy ülünk a tükrös szekrény előtt a szőnyegre kuporodva, és magyar kártyából várat épít nekem... Drága Papa... <3 </p> <p> </p> [caption id="attachment_35" align="aligncenter" width="400"]<img class="wp-image-35 size-full" src="https://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/zsuga.jpg" alt="" width="400" height="533" /> Összeomlott, mielőtt fellépülhetett volna (kép: fokusz.info)[/caption] <p> </p> <p>Meg az a nap, azok a percek is, amikor reggel ébreszteni próbálták, de már nem volt velünk. Ágyban, párnák közt... hogy a klasszikust idézzem. A temetésre is emlékszem...</p> <p>Apai nyagyanyámmal ezt követően megromlott a szüleim viszonya. Neki a háromból ezután egy gyereke volt fontos. Nem láttam őt egészen a kárpótlásig, amikor látványos békülés zajlott a családban a földek miatt...</p> <p>A többi most nem lényeges, csak annyi hogy nekem nem voltak nagyszüleim...</p> <p>Ugyanakkor mindig nagyon szerettem öregek közelében lenni. Akik számomra :) öregek voltak. Én, a kicsi lány akkor öregnek láttam olyan szomszédokat, akik most lehetnek, lehetnének 80 körül. Sokat szomszédoltam emiatt. Ők meg nagyon szerettek,  mind.</p> <p><strong>Kerettörténet off.</strong></p> <p>Így talán nem furcsa, és teljesen érthető mindenki számára, hogy mennyire örültem, hogy az akkor még párom nagyszülei élnek, hogy ismerhetik az elsőszülőttet és az első dédunoka is őket.</p> <p>Jaj, ez nagyon cuki, ezt még elmondom. Ex családjában mindenkinek barna szeme van/volt, kivéve a Dédipapát. Meg engem. Ahogy F. növekedett és megmaradt a kék szeme, Dédipapa iszonyatosan büszke volt, hogy azelső dédunokája rá hasonlít...  Jani papánk...</p> <p>Szegény Dédipapa... Sokszor próbálta elmesélni nekem a háborús élményeit, a hadifogságot és a hazatérést. Én szívesen hallgattam volna. De sosem volt rá lehetősége, mert amikor belefogott - néhány alkalommal - anyós mindig leállította: "Már mindenki ezerszer hallotta, Apám!"</p> <p>Aztán egy idő után nem próbálkozott... Pedig én meghallgattam volna... Nekem senki nem mesélt...</p> <p><strong>No, hogy a témát lezárjam, szóval, Dédimama tette fel a blog elején olvasható kérdést.</strong></p> <p>Úgy nagyobbikom másfél éves korában...</p> <p>Addigra már pont eléggé megkérdőjeleződött szinte minden megmozdulásom.</p> <p>Amúgy nem csak ex, hanem anyós részéről is...</p> <p>Csak néhány, ami most hirtelen eszembe jutott:</p> <p>Exnek pizsamát vettem szülinapra ajándékba. Anyós megkérdezte, hogy</p> <p>1- miért L-val (nagyobbik lányom, aki akkor még egész kicsi volt) megyek vásárolni,</p> <p>2- minek vettem neki (a férjemnek) pizsamát, miért nem magamra költöm a pénzt.</p> <p><strong>Extől akkoriban még csak főleg az asztalnál kaptam megjegyzéseket. </strong>Ha vettem még egy kicsit ebből-abból.  Alapvetően nem eszem sokat, és inkább kétszer szedek, mert a tányéron nem szeretek hagyni maradékot...</p> <p>A mosolyogva előadott beszólások azonban lassan kikezdtek. Ahogy a "nem"-ek is.</p> <p>Persze, hogy baromi magányos voltam, nem jártunk sehova, nem volt énidőm és még sorolhatnám.</p> <p>Persze, hogy bántalmazás zajlott, csak én ezt nem tudtam...</p> <p>Persze, hogy szép lassan elmúlt az a mosoly...</p> <p>Hogy egy másik klasszikust is idézzek</p> <p>"...nem tört volna össze az a kép,</p> <p>mely így összetörve is oly gyönyörű szép..."</p>richhttps://menekulj.cafeblog.hu/files/2020/07/zsuga-150x150.jpg150150